Gyakran hallom, hogy többen azért nem jönnek el jogázni, mert szégyellik magukat a többiek előtt.
"Biztosan mindenki engem fog nézni, hogy szerencsétlenkedek..."
"Mindenki rugalmasabb és ügyesebb lesz nálam..."
"Rajtam fog mindenki nevetni..."
A valós tapasztalatom az, hogy a csoport nagyon hamar befogadja az újonnan jötteket és spontán alakul ki egy támogató közeg. 
A csoportnak mindig van egy sajátos dinamikája, ahol közös az út és közös a cél, mely egy láthatatlan de érezhető, tapasztalható hálóval szövi össze a tagokat.
Gyakorlás közben valójában senkinek nincs energiája és ideje az oktató instrukcióin kívül  másra figyelni, hisz az asana helyes kivitelezésével van leginkább elfoglalva. Annyi új információ hangzik el, annyi mindenre kell koncentrálni a másfél óra alatt, hogy a legkevésbé sincs már energia a többieket figyelni. 
Egy egyensúly póz kivitelezését ez például lehetetlenné is tenné. 
Szóval ha te is küzdesz a fent említett félelmekkel, lépd meg magad és meg fogsz lepődni, milyen könnyedén tudsz csatlakozni a csoport energiájához!
Ha bármilyen kérdésed van, írj vagy hívj bátran! Várlak téged is, hogy együtt gyakoroljunk, együtt fejlődjünk!